A héten az Egyenlő Bánásmód Hatóság jóvoltából részt vehettem egy háromnapos képzésen, melynek témája az egyenlő bánásmód érvényesítése és a társadalmi érzékenység fejlesztése volt.
A képzés két részből állt: egy jogi és egy érzékenyítő (nagyon tetszik ez a szó) részből.
A jogi rész keretében ismertetésre került az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, valamint jogesetek ismertetésén keresztül a törvény alkalmazása.
Az érzékenyítő rész pedig egy szemléletformáló tréning volt, melynek keretében a résztvevők (szituációs és önismereti gyakorlatokon, valamint a kirekesztés társadalmi mechanizmusait taglaló előadásokon) fejleszthették tolerancia szintjüket valamint a be- és elfogadó készségüket.
Na, ez a rész nálam érdekesen alakult: a fogyatékosok iránti – talán a bennfentes elfogultságnak köszönhető – túlérzékenyítettségem mintha csökkent volna, így közelítve az egészséges-normális szinthez; míg a más csoportok iránti érzékenységem nőtt. Hozzáteszem, eddig sem voltam előítéletes.
Nagyon élveztem az egészet. A fáradtság legcsekélyebb jele nélkül ültem végig a napi 8-9 órán át tartó előadásokat, úgy, hogy a figyelmem végig kitartott.
Jó volt látni és jó tudni, hogy remek szakemberek (nagyon sok fiatal előadó is volt) dolgoznak azért, hogy Magyarországon érvényesüljön az egyenlő bánásmód elve.
bejegyzés
Szia T-boy!
VálaszTörlésRégen írtál a blogodba,mostanában nem történik Veled semmi érdekes,vagy csak nem akarod világgá
kürtölni?
Remélem fogsz még írni,szívesen olvasom a blogodat.
Szia Névtelen,
VálaszTörléstényleg ritkán írok, pedig élmény az van bőven, de lustaság...
Köszönöm a kedves sorokat,
T-boy